A juniorok útja csak hullámvölgyekkel van kikövezve?

Cégünk dolgozói közül eleinte nem mindenki volt biztos abban, hogy informatikusi pályára termett. Némelyeknek közbejött egy vargabetű a karrierútjukban, vagy a kezdetekkor teljesen más irányba indultak, de végül csak ebben a szegmensben kötöttek ki. Ebben a cikkben juniorjaink mesélnek a saját tapasztalataikról.

Bence (24) a természettudományok irányából érkezett, nem csak a középiskolában, de az egyetemen is ebben a körben mozgott, meteorológus hallgatóként.

“Az egyetemen jöttem rá, programozás tárgy hallgatása közben, hogy engem sokkal jobban érdekel ez a téma, hiszen alkothatsz, és sokkal szabadabban lehet a felvetülő problémákat megoldani. Természetesen nem könnyű az élet juniorként, főleg ha egyből a mélyvízbe kerül valaki, de ebből lehet igazán tanulni, még akkor is, ha éppen valamit elrontott és összecsapnak a feje felett a tapasztaltabb fejlesztők. Ha szeretnél fejlesztéssel foglalkozni, akkor mindenképp csinálj meg előtte egy mini projektet (weboldal, arduino, játék stb.), ezzel szélesebb körűvé teheted a tudásod.”

Krisztián (35) húszas éveiben az állami szférában dolgozott, azt követően döntött úgy, hogy a számára addig teljesen ismeretlen informatika világában veti meg a lábát és egy kis külföldi kitérő után új alapokra helyezi az életét.

“A valódi tanulás az intenzív felkészülést követően a munkával vette kezdetét, amikor először éreztem a felelősséget a vállamon, hogy minőségi kódot adjak ki a kezeim közül. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy junior kollégáim hasonlóképpen elszántak, és a sajátjuknak érzik a projekteket, így a csapatmunka fogalma új értelmet nyert számomra. A közös cél révén hamar kialakult a csapatszellem, melyet a bajtársiasság, az új dolgok megismerése iránti vágy, a szemünk előtt lebegő kész szoftver, egy nagy adag viccelődés, és kicsit talán a vetélkedés atmoszférája tart egyben a hullámvölgyek közepette. Hamar felismertem, hogy programozónak lenni nem pusztán munka, hanem életforma. Sokszor kapom magam azon, hogy teljesen váratlan helyzetekben ugranak be megoldások olyan problémákra, amelyeken azelőtt egész nap törtem a fejem. Ennek hátterében pedig az alkotás iránti vágy húzódik. Mindig bennem élt a törekvés, hogy valami kézzel fogható és értékes dolgot hozzak létre, és ezt a késztetésemet élem meg most a szoftverfejlesztés világában. Nagy elégedettséggel tölt el, hogy rátaláltam erre az útra, hálás vagyok a kollégáimnak és tanáraimnak az eddig kapott segítségért.”

Viktor (34) kilenc év textilipari gályázás után dobta be a törölközőt, miután ez idő alatt eljutott a ranglétra legtetejére, elgondolkozott azon, hogy más irányba kellene tartania.

“Amikor ez a kérdés felmerült bennem, akkor épp a webshopunkkal voltak gondjaink, ahhoz, hogy hatékony kommunikációt tudjak folytatni a fejlesztőkkel, elkezdtem tanulmányozni a honlapok felépítését. Ebben az időben elég sok cikk szólt arról, hogy az IT-fejlesztői ágazatban munkaerőhiány van. Végül megszületett bennem az elhatározás, hogy felülök a hullámra. Szóval az elhatározás megvolt, ezért elkezdtem autodidakta módon tanulni, közben kerestem a lehetőségeket is, hogy hatékonyabb, szervezettebb módon tanulhassak. Kacérkodtam az akkoriban robbanásszerűen megjelent képzésekkel, de mivel minden ismerősömmel megosztottam ezen ambícióima, így rám talált a szerencse és házi nevelés lettem a cég egyik seniorja által. Az első hónapok küzdelemmel teltek, igyekeztem a belém vetett bizalmat igazolni (közben párszor megfordul az ember fejében, hogy mit keres itt, miért kellett felcserélni a megszokott életet erre), de a sikerélmények idővel jöttek. Amikor azt írják, hogy ki kell lépni a komfortzónánkból, az elég közhelyesnek tűnhet, de az elmúlt egy évben megtanultam, hogy a szorgalom és az alázat segítségével olyan dolgokat érhetünk el, amikre nem is gondolnánk jelenlegi helyzetünkben. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt dolgozom, mert minden nap rengeteget tanulok és szuper a csapat.”

Évi (30), alias az Adalon házi pszichológusa igazán távol volt a jelenlegi junior pozíciójától, egészen egy évvel ezelőttig.

“Édesapám által végigkísérte az életemet az informatika, így nem állt messze soha ez az irány tőlem. Személyszerint magához a kódoláshoz sok közöm nem volt egészen a tanfolyamig. Minden nap új információt hallok, új dolgokat látok és újfajta problémákat oldok meg. Ettől izgalmasak, ugyanakkor sokszor nehezek a feladatok. Röviden összefoglalva: tanulás, kihívás, határidők, izgalom. Fontos a folyamatos kíváncsiság és a tudásvágy. Ha pedig valaki türelmetlen és lusta, az sem baj, hiszen így gyorsan és egyszerűbben megoldja problémákat – ezt már itt tanultam egy kedves senior kollégánktól.”

A címben feltett kérdésre pedig a válasz: nem feltétlenül.

Írta:  Barbi